PÓTOLHATATLAN ÉRTÉK VAGY A GYEREKEID SZÁMÁRA!
EZT SOHA NE FELEDD!

Kéred az e-magazint? Ide írd az e-mail címed:

2015. október 6., kedd

A világ közepén

Néha arra gondolok, hogy amikor otthon voltam a kislányommal mennyi időm volt. Most itt a munka, a két gyerek, a rengeteg tervem és azt érzem egy szusszanásnyi időm sincs. Bárcsak megtanultam volna annó főzni, flottul vezetni a háztartást, kereshettem volna új otthont magunknak, letehettem volna a másoddiplomámat, indíthattam volna saját vállalkozást és számtalan dolog, ami olyan jó lenne, ha már megvalósult volna és kétséges, hogy megfog-e valaha... Bárcsak, bárcsak hatékonyabb lettem volna akkor! Elfecséreltem az időt, ó én balga!
Már akkor is éreztem és lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem használom ki az időt. Furcsa is volt a munkás, hajszolt hétköznapok után belecsöppeni az otthonlét lassan hömpölygő vizeibe.

Aztán ahogy az emlékezés ködén át vissza andalgok azokba a napokba, valami torokszorító érzés kerít hatalmába. Emlékszem mennyit altattam, mennyit sétáltunk, mennyit ültünk a homokozó szélén gyártva a homokkacsák, repülők és fagylaltok végeláthatatlan sorozatait. Ringattam, meséltem, dúdoltam... Néha főztünk. Néha vasaltunk. Néha eljártuk ringatóra, vagy babausziba. Találkoztunk hasonszőrű anyukákkal, hasonkorú babócákkal. És babakocsiztunk és beszélgettünk, csacsogtunk apró-cseprő dolgainkról, elmélkedtünk a születés és a nevelés nagy kérdéseiről. Nagyszülőztünk. Játszóztunk. Bevásároltunk. De sokszor volt, hogy egyszerűen csak feküdtem a nappali szőnyegen és leragadó pillám alól figyeltem, mit szöszmötöl körülöttem a baba. Vagy csak ültem a padon a babakocsi mellett, a gondolataimba merülve miközben arcomat simogatta a nap. Vagy a félhomályban a pocakját cirógattam egy dalt dúdolva a végtelenségig...

És rá kell döbbennem... némán felkiáltok:
Micsoda boldog, gondtalan idők voltak azok!

Hogy mennyire jó volt! Hogy pont így kellett lennie! Hogy mennyire nem hiányzott belőle a hatékony sürgés forgás. Hogy milyen hálás vagyok, hogy ez így nekem, ilyen tisztán megadatott. Nem voltak rohanós reggelek, amikor nincs idő reggelizni. Nem volt hiszti, hogy indulnunk kell, elkésünk. Nem voltak se ügyek, se nagy tervek, projektek, amiket véghez kellett volna vinni.
Ez maga a gondtalanság! Haha! Ez nem igaz, még szép, hogy voltak gondjaink. Az idő persze mindent megszépít. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt fárasztó, frusztráló, néha egészen kilátástalan. Sok küzdelem volt, nekem főleg az altatás körül... és sokszor éreztem bezárva magam. De most, mikor egy hosszú nap után este fáradtan esek be az ajtón és a gyerekeim kiéhezve rontanak rám, fürtökben lógva rajtam, mint a fügék, most látom csak milyen értéke volt ezeknek az együtt töltött napoknak, amikor az elemi létfenntartáson és az együttléten túl más dolgunk nem volt. Ettünk, aludtunk, léteztünk, beszűkült kis világunkban. Együtt lebegtünk, mi ketten, a kislányom és én. Az volt akkor a világ közepe.



2015. szeptember 20., vasárnap

Cumiszakirodalom kommentár nélkül 6. / Jo Frost

Jo Frost

A KISGYEREKKOR
nagy kérdései

Szíved csücske
Mindig előre
"Nagy gond, ha nem engeded továbblépni a gyerekedet a fejlődésben. Különösen az utóbbi években tapasztalom, hogy a szülők nem tanítják meg a gyerekeknek az alapkészségeket a megfelelő időben. Akadályozzák a gyerekek fejlődését, mert tovább etetik őket, tovább kapnak cumisüveget, és tovább tologatják őket babakocsiban, mint régen. A szülők szó szerint megnyújtják a csecsemőkort azzal, hogy mindent megcsinálnak a gyerekeik helyett. Még ötéves gyerekeket is láttam csőrös pohárból inni.
És nehogy valaki azzal jöjjön nekem, hogy egy két- vagy hároméves gyereknek cumira van szüksége! A cumi arra való, hogy segítsen a csecsemőnek elaludni, nem arra, hogy befogjuk vele a gyerek száját. Gátolja a beszédfejlődést, és a fogaknak sem tesz jót. Ha a gyereked még mindig cumizik, azonnal vesd be a "cumitündér" módszert (lásd lent). Nagyon hatékony. Az egyik kislány, akinek a szülei ezt a módszert követték, néhány héttel később talált egy cumit a szék alatt. Ahelyett, hogy azonnal a szájába dugta volna, szaladt az anyukájához, hogy van még egy cumi, amit el kell küldeni a cumitündérnek. 
Senkinek nem jó, ha a gyerek nem sajátítja el időben az alapkészségeket. A gyerek nem fejlődik úgy, ahogy kellene, a szülők pedig kapnak egy olyan gyereket, aki képtelen leválni róluk! Ráadásul az apróság frusztrált és türelmetlen lesz, mert ő szeretne tanulni. És végül: ezzel a hozzáállással lustaságra tanítod a csemetédet, mert az tanulja meg, hogy jobb, ha inkább nem is foglalkozik semmivel. 
 


A cumitündér módszer

"1.   Beszéljétek meg, hogy holnap jön a cumitündér, és elviszi a cumit, s magyarázd el azt is, hogy miért. A szülők a legváltozatosabb okokat szokták kitalálni, ilyesmiket, hogy "már nagylány vagy", "odaadja a kisbabáknak" stb. Legyen a magyarázat rövid és kedves (más szóval ne kezdj el arról papolni, hogy előre fognak állni a fogai, és kész vagyont kell majd a fogszabályzásra költeni, mert azt a gyerekek nem értik).
2.   Szedjétek össze együtt az összes cumit, és tegyétek bele őket egy ajándékzsacskóba.
3.   Akasszátok a zacskót a kilincsre, vagy tegyétek jól látható helyre a nappaliban.
4.   Írjatok levélkét, amelyben megkéritek a tündért, hogy vigye el a cumikat.
5.   Amikor a gyerek alszik, fogd a zacskót, és dobj ki minden cumit az utcai kukába (semmiképpen se hagyj meg egyet sem).
6.   Tegyél egy apró ajándékot a zacskóba.
7.   Ha lehet, szórj szét néhány színes madártollat vagy egy kis csillámport a zacskó körül, hogy elhiggye, tényleg ott járt a cumitündér."

Forrás: Jo Frost. A kisgyerekkor nagy kérdései 71-72. o.

Ha tetszett a cikk és kíváncsi vagy én milyen módszerrel szoktattam le a gyerekeimet a cumiról, iratkozz fel a blogértesítőre FENT, illetve like-old a MAMASuli facebook oldalát!
Hamarosan jelentkezem!


2015. május 19., kedd

Cumiszakirodalom kommentár nélkül 5. / Dr. Leman

Dr. Kevin Leman

PÉNTEKRE ÚJ GYEREK

Bombabiztos akcióterv A-tól Z-ig



Ujjszopás /Alvókendő

"Hány olyan középiskolást látott életében, aki nyilvánosan szopta az ujját? És hány olyat, aki magával hurcolta a babaplédjét az osztálykirándulásra?
Rengeteg szülő hajlamos túldramatizálni, ha a gyermeke egy bizonyos kor fölött még szopja az ujját.
Hallanak mindenféle rémtörténeteket, hogy milyen rosszat tesz ez a gyerek fogainak, és hogy emiatt fogszabályzót kell majd hordania. Azon tépelődnek, hogy 4 évesen vajon miért szopogatja még mindig a gyerek az alvókendője csücskét, miközben szundikál.
De mi baja lesz attól, ha egy kendőn nyammog? És mi baja lesz a textilpelusnak egy kis nyáltól? Talán gusztustalan lesz attól, hogy egy kicsit megcsócsálják? Olyan gyerek még nem született a földön, aki zavarva jött volna egy kis szutyoktól. Ezt személyes tapasztalatból tudom. Mikor ma reggel elővettem a mobilomat, egy merő ragacs volt az egész. Adeline unokám a tegnapi ebédnél összetapicskolta a ragacsos kis kezével. Eszébe se jutott, hogy gusztustalan lenne, amit csinál.
Arra próbálok kilyukadni, kedves szülők, hogy ha minden ilyen apróságból, amit a gyerek előbb-utóbb úgyis ki fog nőni, nagy hajcihőt csinálnak, azzal csak a saját életüket nehezítik meg.
 Mindenki másképp vélekedik a kicsiknek arról a szokásáról, amikor is az ujjukat, az alvókendőjüket vagy a füles mackójukat cuclizzák, ami mellesleg amolyan lelki kapaszkodó szerepet tölt be az életükben. De fog ez egy fikarcnyit is számítani akár Önnek, akár a gyereknek pár év távlatából? Vélhetően nem.
Nem érdemes hát elefántot csinálni a bolhából. Ha a gyerek az óvodába kerülve még cumizza az ujját, bízza a dolgot a csoporttársaira. Abban a minutumban, hogy valamelyik ovistársa kisbabának nevezi emiatt, magától is felhagy ezzel a szokással (legalábbis a többiek előtt)."

A fenti idézet a könyv 263-ik oldalán található.

Ha tetszett a cikk iratkozz fel a hírlevélre FENT, illetve like-old a MAMASuli facebook oldalát!
Hamarosan további cumiszakirodalommal jelentkezem!

2015. május 17., vasárnap

Cumiszakirodalom kommentár nélkül 4. / Ranschburg Jenő

Dr. Ranschburg Jenő

SZÜLŐK KÖNYVE

Hétköznapok az első három évben
Az ujjszopás
"Régen a pszichológia az ujjszopást az "orális kielégületlenség" jeleként értelmezte, és ideges tünetként tartotta számon. Ma már tudjuk, hogy ez nem egészen így van. Körülbelül három és tizennégy hónapos kor között szinte minden gyermek átesik egy ujjszopási perióduson, ami a fejlődés egészséges, normális tünete. Amikor anyja lefekteti néhány hetes csecsemőjét, és a gyermek keze véletlenül a saját szájához ér, a szopóreflex azonnal működésbe lép. De - talán emlékeznek még arra, amit az énfejlődésről írtam - a csecsemőnek fogalma sincs róla, hogy a saját ujját szopja! A gyermek általában három hónapos, amikor felfedezi a kezét. Kezdetben komoly erőfeszítéseket tesz, hogy ezt az "izgalmas dolgot" megőrizze a látóterében, de ez még nem mindig sikerül: keze kicsúszik a látóteréből, és ezzel számára elveszett - nem is keresi tovább. De már ebben az időszakban megfigyelhetjük, hogy - ha keze éppen a látótérben van - megpróbálja szájába venni az ujját, és ha véletlenül sikerül, nyugodt elégedettséggel szopja is. (Bevallom, feleségem is, én is, mindig segítettünk három hónapos gyermekünknek, hogy érszrevettük, hogy szeretné a szájához vinni az ujját, de sehogyan sem sikerült neki.) Az ujjszopás általában hat-nyolc hónapos korban tetőz. Ennek az az oka, hogy a gyerek ebben az életkorban már uralja a kezét (vagyis használni tudja, mint a sajátját), másrészt viszont az, hogy a fogzás megindul, és az ujjszopás csökkenti a fájdalmat, amit a duzzadt íny okoz. (ha már a fogzás szóba került, hadd jegyezzem meg: tévhit az, hogy az ujjszopás akadályozza a szabályos fognövekedést. Legfeljebb a maradandó fogsor egészséges fejlődését zavarja, de öt-hat-éves korra - mint látni fogjuk - a gyerekek már legfeljebb csak esténként, lefekvés után szopják egy kicsit az ujjukat.

Egészségesen fejlődő gyereknél az ujjszopás mértéke egyéves kor után fokozatosan csökken. Ez a szorosan összefügg azzal, hogy a gyerekben megnő a tárgyakkal való foglalkozás, a manipuláció iránti kedv, és ezzel magyarázható, hogy az ujjszopást többre tartom, mint a mértékkel való cumizást. Manipulálni és cumizni ugyanis lehetséges együtt (bár a cumi, mint írtam, csökkenti az érdeklődést, sok gyereket láttam már úgy foglalkozni a körülöttünk levő tárgyakkal, hogy közben szájukban ott volt a cumi), de egyszerre manipulálni és ujjat szopni lehetetlen: a gyereknek döntenie kell, hogy a szájába veszi-e a kezét vagy a tárgyakért nyúl vele, és az egészségesen fejlődő gyereknél a döntés kimenetele nem kétséges.
Mit jelent az, hogy egyéves kor után csökken az ujjszopás mértéke? Azt, hogy két-hároméves korra a gyerek már csak akkor szopja a hüvelykujját (általában ez a "kiválasztott" ujj), ha stesszhelyzetben van vagy ha álmos. Nagyon sok szülőnél figyeltem meg (magamon is), hogy ha estefelé a gyerek bekapja az ujját, azonnal viszi őt lefektetni: nem férhet hozzá kétség, hogy álmos, aludni szeretne. Az elválasztásról írva említettem, hogy szinte minden embernek szüksége van valamilyen eszközre vagy technikára annak a nyugalmi (relaxációs) állapotnak a megteremtéséhez, amely az elalvás előfeltétele. A gyermeknél ez a technika legtöbbször az ujjszopás.
A szülő tehát ne essék kétségbe, és ne szóljon gyermekére, ha azt tapasztalja, hogy a gyerek ilyen relaxációs technikaként alkalmazza az ujjszopást; nem kóros ez, és nincs benne semmi veszedelmes még akkor sem, ha esetenként öt-hatéves korban (sőt, néha még későbben) is jelentkezik. Más a helyzet, ha a gyerek rendszeresen, napközben is szopja az ujját. Ilyenkor fennáll a veszélye annak, hogy a gyerek számára riasztó vagy ellenszenves valóság elől menekül, és a jól bevált relaxációs technika segítségével kábítja magát; ez pedig érzelmi és intellektuális fejlődése szempontjából egyaránt kedvezőtlen. A leszoktatás szabályai ugyanazok, mint a cumi esetében. A legfontosabb: megtalálni és megszüntetni azokat a - legtöbbször érzelmi kielégületlenségből származó - okokat, amelyek a külvilágtól való elfordulást és a rendszeres ujjszopáshoz való menekülést előidézték.
A kérdés tehát: cumit adjunk a gyereknek vagy engedjük az ujját szopni? Mindkét viselkedésformának vannak előnyei és hátrányai a másikhoz viszonyítva. Az ujjszopás előnye az, hogy kétéves kor körül, amikor a gyermeknek döntenie kell, hogy játszik-e a kezével vagy a szájához viszi, valószínűbben marad el, mint a cumizás - hiszen cumival a szájában akár játszani is lehet! A cumizás előnye viszont az, hogy a korábban említett szórványos fennmaradás esetén (tehát amikor a fáradt vagy beteg kisiskolás visszatér a csecsemőkori viselkedésformához) a cumizásról könnyebb lemondani, mint az ujjszopásról. Vizsgálatok jelzik, hogy amennyiben az öt-hatéves gyermek úgy dönt: abbahagyja a cumizást, ez a szülő segítségével különösebb pszichológiai következmények nélkül megvalósítható.
Az ujjszopásról sokkal nehezebb lemondani, hiszen a csábító kéz ott fekszik előtte a párnán! (Sok szülő valamilyen undort keltő vagy csípős anyaggal keni be a gyermek hüvelykujját, ezt azonban semmiképpen sem javaslom), a vágyott tevékenységhez mindössze egy mozdulat szükséges. A fentiek alapján azonban a kérdés semmiképpen sem alaptalan: miért kell kényszerítenünk a gyermeket arra, hogy hagyja abba az esti ujjszopást - vagy cumizást -, amikor ez nem kóros viselkedésmód és semmiféle káros következménye nincs? Amikor sor kerül az első több napos iskolai kirándulásra vagy nyári táborra, ahol hozzá hasonló társaival kell egy helyiségben aludnia, úgyis abbahagyja az ujjszopást, hiszen osztálytársai, barátai előtt szégyelli "gyermeteg" szokását."
Forrás: Ransburg Jenő Szülők könyve, 144-146. o.

Ha tetszett a cikk és kíváncsi vagy a folytatásra, iratkozz fel a blogértesítőre FENT, illetve like-old a MAMASuli facebook oldalát!
Hamarosan további cumiszakirodalommal jelentkezem!

2015. május 15., péntek

Cumiszakirodalom kommentár nélkül 3. / Ranschburg Jenő

Dr. Ranschburg Jenő

SZÜLŐK KÖNYVE

Hétköznapok az első három évben
A cumi

"Bevallom, hosszú évekig megrögzött ellensége voltam a gumicuminak. Sok szülő kérdezte már tőlem, hogyan szoktathatná le másfél- kétesztendős gyermekét a cumizásról: "Mindent megpróbáltam már, de a gyerek kétségbeesetten ragaszkodik hozzá" - mondták a mamák, szinte egybehangzóan. Ilyenkor soha nem tudtam megtagadni magamtól ezt a - kicsit talán kárörvendő - mondatot: - Nem kellett volna rászoktatni a gyereket, most nem lenne semmi gond. - Tudom, hogy ennek a tanácsnak akkor már semmi értelme sem volt, de azért - lehet, hogy csak magamat mentettem? - nem éreztem puszta rosszmájúságnak: a következő gyereknél még hasznát veheti a szülő - gondoltam.
Ma inkább úgy gondolom: a cumi semmivel sem rosszabb (vagy semmivel sem jobb) más lehetőségeknél, melyek a fáradt, kimerült - vagy éppen túlságosan is izgatott - gyermek nyugalmát szolgálják. Az alábbiakban megpróbálom megmagyarázni, miért haragudtam a cumira, és miért változott meg a véleményem.

Említettem már, hogy a csecsemőkorban a száj a gyerek vezető érzékszerve (a pszichológiában orális periódusnak nevezik ezt az időszakot), a szopóreflex bármikor felébreszthető, és kielégítésre vár. Éppen ezért a cumi könnyen válhat a csecsemő kábítószerének egyikévé: ha a gyerek sír, hangos, nyugtalan, a szülőnek nem kell keresnie a keserűség okát, egyszerűen a gyerek szájába nyomja a cumit, és ezzel valóban sikerül elhallgattatnia őt. Mi sem természetesebb annál, hogy a csecsemő gyorsan rászokik, hiszen a cumi felébreszt és nyomban ki is elégít egyfajta szükségletet, ami némiképpen enyhíti azt a hiányt, amit egy másik szükséglet (ami a gyerek nyugtalanságát, sírását kiváltotta) kielégítetlensége okoz. A szülőnek - bár tudom, hogy időnként ez egyáltalán nem könnyű dolog - meg kell keresnie a sírás, nyugtalanság okát, és az ok megszüntetésével kell megbékítenie a gyermekét. Meg kell néznie, nem éhes-e, nincsenek-e fájdalmai (például a pelenkatartalom csípése vagy a guminadrág szorítása gyakran okoz fájdalmat a gyereknek), nem vágyik-e anyja ölébe - mindezt ideig-óráig helyettesíthetjük cumival, de ezzel rosszat teszünk. Véleményem szerint a szülő, amikor gondolkodás nélkül síró gyermeke szájába teszi a cumit, hasonló hibát követ el, mint az orvos, aki azonnal morfiumot ír fel a fájdalomra panaszkodó betegének; ezzel a tünetet megszünteti ugyan, de a betegséget nem gyógyítja meg! A hasonlatot tovább is vihetjük: ha a gyerek rászokott a cumira, éppen olyan nehéz leszokni róla, mint bármilyen más kábítószerről. (Ráadásul a cumi a gyerek szopóreflexét is megzavarhatja - hiszen egészen más szívási technikát kell alkalmaznia, mint a mellből szopás esetében -, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerek kevesebbet eszik, sőt az anya tejelválasztása megcsappanásához is.)
A leszoktatás során a szülő nem vonhatja meg egyik pillanatról a másikra a cumit gyermekétől (és különösképpen nem szabad a cumi szopókáját szappannal vagy más, undort keltő anyaggal bevonni abból a célból, hogy a gyereknek elmenjen a kedve a cumizástól), hanem lassan, fokozatosan kell azt megtennie a gyerek figyelmének elterelésére, érdeklődésének más eszközökkel való felkeltésére törekedve.
Pszichológiai vizsgálatok igazolják (amit egyébként minden, gyermekére figyelő szülő is észrevesz), hogy a cumi hatására a csecsemő "befelé fordul", vagyis érdeklődése cumizás közben határozottan csökken a külvilág iránt.
A mértéktelenül cumizó csecsemők intellektuális, értelmi fejlődése tehát lassúbb, mint azoké, akik nem használják ezt a "kábítószert". Bizonyára felfigyeltek az előző mondatban szereplő "mértéktelenül" szóra. Hát igen, mértékkel kell alkalmazni a cumit, ami adott esetben azt jelenti, hogy a szülő nem békecsináló csodaszerként használja, hanem csak meghatározott helyzetekben (például, ha nehezen alszik el, semmiképpen sem lehet megnyugtatni, beteg vagy éppen kórházban kell hagyni őt), és emellett - a harmonikus szülő-gyermek kapcsolatot is beleértve - igyekszik kielégíteni a csecsemő biológiai szükségleteit. Persze ha a szülő valóban törekszik a mérték betartására, sokkal egyszerűbb, és szerintem hasznosabb is, ha az egész kérdést gyermekére bízza, aki orális igényeinek betöltésére - cumi hiányában - feltétlenül megtalálja az ujját..."

Forrás: Ransburg Jenő Szülők könyve, 142-144. o.

Ha tetszett a cikk és kíváncsi vagy a folytatásra, iratkozz fel a blogértesítőre FENT, illetve like-old a MAMASuli facebook oldalát!
Hamarosan további cumiszakirodalommal jelentkezem!

2015. április 14., kedd

Vészjósló reménysugarak

Január 1. - Újév napja

Lóg az eső lába. A fáradt ködök lomhán kúsznak a piszkosfehér házfalak között. Minden nyirkos és hideg. A lecsupaszított fák dermedten állnak a szélben, mely vizes ujjaival hűvösen simogatja merev törzsüket. Nem reménykednek. Az ágakban megbúvó rügyek még nem ismerik a tavaszt, hit nélkül várják, hogy a nap vagy a jég döntsön sorsuk felől.
De a melengető napnak ígérete sincs. Gyenge és fáradt volt karja, hogy átölelje a világot ezen a bánatos napon. Inkább eldőlt egy felhő hátán, szürkületben hagyva ez elfásult világot.
Ki tudja kisüt-e még valaha? - gondolta egy veréb a csupasz ágon és felborzolt tolla alá csúsztatta néma csőrét. Ez a csőr ma nem nyílt dalra, nem nyúlt ételért.

Az ázott föld feketén sóhajtott. Élősködő bogarait nem pusztította a jég, áporodott szagát nem frissítette a szél, gyenge magvait nem védte hótakaró. Csak a méla köd nyaldosta a sötét rögöket. A szürkület lassan estébe fordult. Az este éjszakába. Az utcai lámpák fénye sárga beteg tócsákat rajzolt a járdára. A tűzijátékok tompán, vészjóslóan durrogtak a csillagtalan éjszakában.

Így érkezett meg az új esztendő. Lemondó hűvös közönnyel nézett végig a pislákoló ablakokon és a szobában koccintó embereken.
Megéreztem jegyes csókját az arcomon. Ez lesz az az év, amikor lejár a GYED. Amikor vissza kell mennem dolgozni. Amikor bölcsődébe kell adjam a kisfiam. Amikor fáradtabb és nyúzottabb leszek, mint valaha. Amikor a társadalmilag hasznos munka nevében elszakítanak a gyermekeimtől...

Csalánosi Tibor: Esős utca


Ekkor a szomszéd házból kilőtt tűzijáték fénye beragyogta a szobát. A rügyek aludtak, nem törődtek a gyarló ünneplőkkel, de szívem sötét rejtekében ébredezni kezdett a remény.

Április 5. - Húsvét napja

Ez a remény, hónapokig növekedett odabent, majd ma kidugta fejecskéjét a föld alól és éppen igyekszik valósággá válni, miszerint:
Létezik olyan munka, ami a családdal összeegyeztethető!



2015. február 14., szombat

Cumiszakirodalom kommentár nélkül 2. / Suttogó

Tracy Hogg

A SUTTOGÓ TITKAI II.


Az a fránya cumi!

...
"Nem vagyok esküdt ellensége a cuminak. Sőt javaslom a három hónaposnál fiatalabb csecsemők számára, mert náluk a legerősebb a szopóreflex. Az ilyen korú csecsemő még nem ura a kezének, a cumitól viszont megkaphatja azt az orális ingert, amire annyira vágyik.
...
Tapasztalatom szerint néha maguk a szülők nyújtják el a gyerek függőségét. Egész nap cumiztatják, hogy megnyugodjon, vagy ami még rosszabb, elhallgasson, ami persze egyáltalán nem segíti abban, hogy megtanulja önmagát megnyugtatni. Egy Josie nevű anyuka elpanaszolta, hogy "Scooter nem engedi, hogy elvegyem a cumiját". Azt javasoltam neki, és más szülőknek is azt javaslom, hogy nézzen magába. Végtére is, ő adja a cumit Scooternek, ő uralkodik a cumi fölött.
"A cumit mindenhová magammal viszem, még akkor is, ha nem kéri," vallotta be Josie. Röviden szólva: a cumi Josie mankója volt, nem Scooteré.
Mágikus tulajdonságokkal ruházta fel: A cumi elnémítja a gyerekemet. Ha van cumi, bárhol el tud aludni. Nem hisztizik nyilvános helyen. Pedig ez nemcsak hogy illúzió, de mivel abban a pillanatban előkapja a cumit, hogy Scooter nyűglődni kezd, a gyerek kifejezni sem tudja magát - Josie nem hallgatja meg.
...
Minél tovább halogatja valamilyen önmegnyugtató módszer kialakítását, ami a gyerek önállósodását is segítené, annál nehezebb lesz megszabadulni attól a fránya cumitól.
...



Leszokás a cumiról: két módszer

Minél idősebb a gyerek, annál nehezebb leszoktatni a cumizásról, akármelyik módszer mellett dönt is. Mindenesetre mielőtt próbálkozik vele, barátkoztassa meg a gyereket valamilyen vigasztárggyal. Ha már ragaszkodik valamilyen állatkához, játékhoz  vagy más tárgyhoz, talán önként megválik a cumijától.

Fokozatos elválasztás.

Eleinte csak nappal vegye el tőle. Három napon keresztül engedje, hogy napközben cumival aludjon el, de amint elaludt, vegye ki a szájából. Újabb három napon át aztán már alváshoz se adja oda. (Feltételezem,, hogy már van vigasztárgya.) Egyszerűen mondja azt: "Már nem cumival alszunk." Ha sír, vigasztalja meg, de cumi nélkül. Adja oda a vigasztárgyát, ölelje meg, simogassa, hogy tudja, Ön mellette van, és mondja azt: "Semmi baj, kis szívem. Most már alhatsz."
Ha napközben már cumi nélkül alszik - nyolc hónaposnál fiatalabb csecsemőnek ehhez rendszerint körülbelül egy hét kell; idősebb gyereknek több idő -, csinálja ugyanezt este. Eleinte cumival aludjon el, aztán vegye el tőle. Lehet, hogy éjszaka felébred, és sírva keresi - alighanem eddig is ezt csinálta. Ne beszéljen hozzá, inkább simogatással nyugtassa meg, és adja a kezébe a vigasztárgyát. Ne adja vissza a cumit, és ne éreztesse vele, hogy sajnálja. Elvégre jót akar neki: arra tanítja, hogy önállóan el tudjon aludni.

Volt, nincs.

A hirtelen megvonást nem javaslom egyévesnél fiatalabb gyerekeknél, mert még nem értik, hogy valami egyszer csak köddé válik. Az ennél idősebb gyerekeknek viszont sokszor nem is jelent gondot a cumi eltűnése, főleg akkor, ha rájönnek, hogy egyszerűen nem létezik többé. Egy anyuka azt mondta a kislányának: "Ajjaj, a cumi elment."
"Hova elment?", kérdezte a kislány.
"A kukába", felelte vidáman az anyuka.
A kislány talán azt sem tudta, mi az a kuka, de tudomásul vette a cumi sorsának alakulását, és az élet ment tovább. Van gyerek, aki egy órát sír utána, de azután örökre megfeledkezik róla. Más még többször kéri, nyugtalan, de néhány napnál tovább ez sem szokott tartani. A huszonkét hónapos Ricky például teljesen kikelt magából, amikor egy napon az apukája közölte vele: "Nincs cumi. Árt a fogadnak." Rickyt egyáltalán nem érdekelte, mi lesz a fogaival. Sírt és sírt, de apukát, becsületére legyen mondva, nem hatották meg a könnyek. Nem sajnálkozott: "Szegény Ricky. Nincs cumija."

Vegyes módszer.

Némely szülők kombinálják a fokozatos elválasztást és a "volt, nincs" módszert. Marissa úgy szoktatta le a tizenegy hónapos Iant, hogy kitalált egy ébredési rituálét. Minden reggel megölelte a fiát, és kinyújtotta a kezét: "Add ide Anyának a cumidat." Ian minden további nélkül engedelmeskedett. De egy hónapig még cumival aludt. Marissa megfigyelte éjszakánként, és látta, hogy Ian álmát nem zavarja a cumi hiánya, hiszen nem ébredt föl, ha kicsúszott a szájából. Úgyhogy egy este bejelentette: "Nincs cumi. Nagyfiú vagy." És ezzel el volt intézve.

Bármelyik módszert választhatja, de legyen realista. Elvégre a cumi megtagadása "elvonási tüneteket" okozhat. Tartson ki. Számítson rá, hogy gyermeke néhány éjszaka még sírni fog. Idővel javulni fog a helyzet. És a cumiról való leszokás története hamarosan bevonul a családi legendák közé."

A fenti idézetek a könyv 301-305. oldalain találhatók.

Mi a véleményetek használathatóak a fent említett módszerek? Írd meg egyetértesz-e Tray-vel!

Ha tetszett a cikk iratkozz fel a hírlevélre FENT, illetve like-old a MAMASuli facebook oldalát!
Hamarosan további cumiszakirodalommal jelentkezem!