Mami!

Egy szép napon majd hosszú pilláit rám emeli

És csilingelő vékony cérna hangján így szól: mami!
Anyu. Mama. Anyuka. Anyus. Anyuci. Édesanya.
Végtelen variációk egyetlen dicsőséges szóra,

Melyben a mennyország válik valóra.

Ó, mennyi mindent jelent majd akkor ez a szó nekünk.

Ez a szó, majd átszövi életünk.

Most én vagyok neki az élet, a szeretet, a végzet.
Engem hív, ha bánatos,

Nekem szól, ha álmos.

Rám mosolyog, ha boldog,

Rajtam csüng, ha éhes,

Így mennek a dolgok.
Hozzám bújik, ha magányos.

Az én hangom megnyugtatja, neki dúdolok.

Az én karom ringatja, neki mesélek, sok hosszú meséket.

Az arcát simogatom, a hasát maszírozom, ha fáj

És letörlöm, ha könnye csordul.

Őrzöm álmát szüntelen,

S mit nyerek ez üzleten?

Majd lesz idő, mikor elszalad tőlem, hogy világot lásson

És mikor visszatér ölembe fáradtan pihen

És ezt mondja nékem: Mamikám,

Nézd csak merre jártam, mily csodákat láttam.

Lesz majd, hogy szót fogad nekem,

Lesz, hogy lázad ellenem.

De el sosem válhatunk örökre már,

Bármerre jár, az élet tengerén.

Mert anya csak egy van,

S ez vagyok én.