Ábránd
Elnyúlok a díványon és ábrándozva bámulom a szürke eget. Hasamat simogatva, becézgetve azon töprengek, vajon mikor érkezik. Nem szeretném, ha későn jönne, már csak egy hét van a kiírt időpontig. Bevallom, kicsit izgulok, de már várom is a nagy pillanatot, amikor karomba foghatom, megcsókolhatom...
Egy barátnőm azt javasolta, beszéljem meg vele, mikor jöjjön. Hát lássuk csak...
"Kedves, egyetlen pici babám, mikor szeretnél világra jönni? A bölcsőd készen áll, még picit illatozik ugyan a méhviasztól, de nem vészes. Még néhány babaruhát el kellene rendezzek, de megoldható. Szóval picinyem, rajtad áll, ez a szép új világ vár már téged, csak a te döntésed, mikor állsz készen az érkezésre, mi szeretettel fogadunk...!"
Napkitörés
A napkitörések egyre hevesebben izzottak a februári éjszakában. A híradó is bemondta, de eme különös természeti jelenséget kevesen észlelték a Földön élő emberek közül. Ám ott bent a mélyben egy piciny magzat megmozdult... Úgy mesélik, azon az éjszakán sok gyermek jött a világra.
Aznap este furcsa érzések kerítettek hatalmukba. Mintha... mintha valami mocorogna odabent, de valahogy nem a megszokott módon. Valami furcsa kis fájdalom settenkedett a pocakom körül. Valami, amit eddig még nem éreztem. Talán ez már az lenne? Annyi furcsát érez az ember lánya a terhesség alatt... De ez mégis olyan... Lehetséges lenne? Éppen vacsoráztunk, amikor elég szelíden, de határozottan újra éreztem. Pár másodperc és elmúlt.
- Te, figyelj csak! - mondtam a férjemnek - Lehet, hogy... szóval, izé... ma este...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése