Adventi kalendárium: december 24. / Karácsony

Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján,
Örüljetek, örvendjetek,
A kis Jézus megszületett!

Adventi kalendárium: december 23. / Lakoma

Lakoma

Járuljatok hát, az Úr szent asztalához.

Terített asztal mellett üljétek meg az ünnepet.

Mindennapi kenyerünket, add meg nekünk ma.

Karácsonykor beigli illat és mézeskalács fuvallat lengjen a falak mentén.

Aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott.

Holnap ünnepi lakoma lesz.

Tiszta abroszt terítünk, gyertyát gyújtunk, imádkozunk, falatozunk,

ünnepelünk az Úr dicsőségére.

Adventi kalendárium: december 22. / Fények

Fények

Fények gyúltak a távolban. Apró pislákoló fények. Mintha csak parányi mécsesek küszködtek volna a széllel a mező közepén.

Pici pontok a távolban, egyre többen. Az utolsó kaptató után már látszott mind. Ahogy felértünk a hegytetőre a régi kilátóhoz, elibünk tárult az egész város, ahogy ismerős éjszakai fényeivel leomlott a völgybe karácsony szent estéjén.

És akkor felujjongott a szívünk.
Hazaérkeztünk.

Adventi kalendárium: december 24. / Evangélium

Evangélium

Azt jelenti örömhír.
Örömhír arról, hogy a Megváltó lejött értünk a Földre, hogy eltörölje bűneinket.
Örömhír arról, hogy van megoldás a problémáinkra, hogy létezik a szeretet és a mennyország.
Örömhír arról, hogy a halál nem vet véget az életünknek, csak újfejezetet nyit.
Mert ha Jézus valóban megszületett, és valóban az Isten fia, akkor minden szava szent és igaz.
És Ő ezt mondta:
- Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, higgyetek Énbennem!

Adventi kalendárium: december 20. / Áldás

Áldás

Áldjon meg téged az Úr,
És őrizzen meg téged.
Világosítsa meg az Ő szent arcát terajtad
És könyörüljön rajtad.
Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád
És adjon tenéked békességet.

Adventi kalendárium: december 19. / Gyógyító

Gyógyító

Élt egyszer réges régen egy szent ember. Különleges képességgel bírt.
Ha bárkit valami baj ért, rögtön tudta mit kell tenni, hogy elmúljon a veszedelem. Így járt városról városra, faluról falura és tanította, gyógyította az embereket mindenféle testi, lelki bajukból. Amerre járt mindenütt békesség és boldogság maradt nyomában.
Legalábbis egy ideig, amíg az emberek újra be nem feketítették lelküket.

Egyvalakin nem tudott csak segíteni, saját magán. Mikor épp nem gyógyított, magányos, mogorva, beteges ember volt. Mintha a sok bajból, amit elhárított, valami rajta ragadt volna.

Mikor egy hegyi falucskában járt, messze a fenyvesek között, úgy elhagyta az ereje, hogy nem tudott tovább menni.
A falubeliek jó szívvel ágyba fektették, ápolták, de hiába, hamarosan hívatni kellett hozzá a papot.

A pap egy tízéves forma szőke csacska kislánnyal érkezett, aki szertelenül ugrándozott körülötte és semmibe véve az áhítatos hangulatot megkérdezte:
- A bácsi meg fog halni?
- Ki ez a lány, Atyám? S miért hozta magával? - kérdezte a haldokló utolsó erejével.
- Ne haragudj gyermekem - szabadkozott a pap - Az apját medve ragadta el, az anyját a pestis, ő meg itt maradt a nyakamon. De csak bosszant álló nap.
- Hagyja itt nekem, Atyám. Arra a pár napra amíg élek. Megtölthetné a vizes poharamat ha megszomjazom.
- Haszontalan teremtés az fiam - vonakodott a pap, de végül ráállt a dologra.

Mikor a pap elment a lány egészen megjuhászodott. Odament az ágyban fekvő férfihoz, hűvös kis kezét forró homlokára fektette.

Így nézték egymást egy darabig, majd a lány friss vízért szaladt és Bibliát hozott felolvasni.
Az ember pedig elfelejtett meghalni, sőt napról napra jobban lett.

Azt beszélik átadta gyógyító hatalmát a leánynak.

Adventi kalendárium: 18. nap / Hit

Hit

Hol hit, ott szeretet.
Hol szeretet, ott béke.
Hol béke, ott áldás.
Hol áldás, ott Isten.
Hol Isten, ott szükség nincsen.

Ha csak akkora hitetek lenne, mint egy mustármag...

Adventi kalendárium: december 17. / Tudás

Tudás

A tudás hatalom.

Ettünk a tudás fájáról és azt reméltük olyan nagy hatalmunk lesz, mint az Istennek.
Ó, milyen balgák voltunk.
Ha tudtuk volna a tudás mily kevés és mily nagy árat fizettünk érte.
A tudás nem tesz boldoggá, nem tesz jobbá, sem nagyobbá, a tudás önmagában semmit nem csinál.
A tudás csak úgy van.

Mert nem elég, ha tudjuk mit kell tennünk, meg is kell tennünk azt.
Valójában a tudás csupán egy ember kezében hatalom.

Adventi kalendárium: december 16. / Félelem

Félelem

Itt állunk és félünk.
Mint a ma született bárány. Remeg a lábunk.

Volt idő, mikor nem féltünk semmitől, azt hittük miénk a világ. Azt hittük csak kérni kell és megadatik. Azt hittük nincs is halál.

De azóta túl sok pofont kaptunk. Az élet iskolájában kemény a pad.
De még hittük, hogy élünk és lelkünk mégis szabad.

Ma már csak félünk. Velőnkig, végérvényesen.

És a sátán ugrál örömében.
Mert sikerült elfeledtetnie velünk mindent. Így hatalma már végtelen.

Adventi kalendárium: december 15. / Tisztaság

Tisztaság

Ez az a fogalom, ami a valóságban nem létezik.
Súrolhatod a pultot, akármilyen kényszeresen, tökéletesen tiszta sosem lesz. Csak viszonylag.
De úgyis mindjárt jönnek a gyerekek és kezdődik a maszatolás.
Mert az élet maszatos.
A gyerekeknek ez még természetes, ők nem akarnak mindent megtisztítani, nem félnek összepiszkolni a kezüket.
Tudják, megtapasztalták milyen maszatos dolog a születés. Valószínűleg a halál is az. És az élet is. Maszatos.
Ha tiszta égi lények lennénk, a földi élet, a bűnök akkor is bemaszatolnának.
Ha megújulásra vágyunk, csak tiszta forrásból merítsünk. Csak azzal moshatjuk le.

Adventi kalendárium: december 14. / Angyal

Ma idegen tollakkal ékeskedem:

Süveges Gergő: Az igazi angyal

Adventi kalendárium: december 13. / Jelenlét

Jelenlét

Légy itt és most!

Divatos szlogen. De vajon tudjuk, mit jelent?

Mikor legutóbb beteg voltam és csukott szemmel lábadoztam a kanapén, miközben a kölykök erre-arra nyöszörögtek a lakásban, a kislányom egyszercsak odajött hozzám:
- Mami, ébredj fel! Mosogassál!
- Ébren vagyok, picim, csak megbetegedtem. - válaszoltam még mindig csukott szemmel.
Mire ő, ellentmondást nem tűrő hangon:
- Mami, nyisd ki a szemed. - És azzal a lendülettel felcsippentette a pilláimat.

Azt hiszem őszintén megijesztette, hogy ennyire nem vagyok jelen, pedig tényleg nem aludtam, hallgattam mit csinálnak.
De számára ennél még az is jobb, ha mosogatok.

Én akkor valóban nem voltam teljesen jelen. De a Jóisten mindig valóban velünk van.
Mindig jelen van az életünkben.
Akkor is, ha nem látjuk és megijedünk, mint a kislányom.

Adventi kalendárium: december 12. / Szentmise

Szentmise

Ma este egy szentmise a szívem minden dallama.

Szentmise érted, értetek. Sötét éjszakában járunk, az ádáz ellenség les ránk.
De ma egy szentmise a szívünk.

A közöny markába zuhantam, szorított, nem volt menekvés. A csalódás széttépte a szívem. Azt hiszem lassan nem is érzek, nem is élek. Minek a holnap. Lassan elveszek.
De ma mégis egy szentmise a szívem.

Félek, hova lépjek, merre menjek hirtelen. Azt hittem fontos vagyok, de csak játszom, Istenem.
Mikor az árnyak, démonok megtalálnak megállok szemközt velük.
Ma egy szentmise a szívem.

El nem tántoríthattok. Hát itt vagyok Uram, megtörve, megtörötten.

De ma egy szentmise a szívem.

És a holnap hamarosan eljövend.

Adventi kalendárium: december 11. / Hatalom

Hatalom

A hatalom előjel nélküli erő.

Önmagában se nem jó, se nem rossz.

Attól függ, mire használod.

Mi a hatalom?

A tudás? A felnőtt lét? A pénz?

A befolyás? Az erő? Az információ?

Egy láthatatlanná tévő köpönyeg?

Bármi is az, "Jóra használd!" - ez áll rajta.

A szerencse forgandó, a hatalom múlandó.

Mi az ami, valóban a hatalmamban áll?

Hatalmamban áll dönteni, hatalmamban áll változni, változtatni.

Bár ellentmondásnak tűnik,

de a szabad akarat és a gondviselés két olyan hatalom,

mely összhangban van egymással.

Adventi kalendárium: december 10. / Sötét

Sötét

Különös, sötét téli éjszaka volt. A pásztorok a falu határában tanyáztak a didergő nyájjal. Unottan bámulták a tüzet.
Látszott bús leheletük a metsző hidegben.
Az égen a csillagok is bágyadtan pislákoltak, mintha csak a világ végét várnák, mikor letelik szolgálatuk.

Majd hirtelen nagy fényesség támadt. A pásztorok közt igen nagy riadalmat keltett. A fényből egy angyal lépett elő, s így szólt hozzájok:

- Nagy örömet mondok néktek, ne féljetek!

Adventi kalendárium: december 9.

Csend

Hallgasd csak...

Ha a lelkedben csend van, az Úr szólni fog hozzád, néha akkor is, ha zaj.

Adventi kalendárium: december 8. / Kérés

Kérés

Ha lehetne három kívánságod, te mit kérnél? Egészséget, gazdagságot, boldog családot, Föld körüli utazást? Nehéz dönteni...
Igazából nem nagyon tudjuk, mi tesz minket boldoggá. Tele vagyunk vágyakkal, de hogy valójában mire van szükségünk...?
Az kissé homályos.
Valahogy úgy, mint a gyerekek, akik édességre vágynak.

Az igazi kívánságok, kérések, imák másról szólnak.

Kérlek, Uram, adj erőt, hogy elviseljem, amit rám mér a sors, nyitott szemet, hogy meglássam a jó dolgokat, hitet, hogy bízni tudjak benned. Adj lehetőséget, hogy kibontakozhassam. Adj tehetséget, kitartást, hogy munkálkodhassam. Adj szabadságot és bátorságot, hogy éljek a lehetőségeimmel.
Adj alázatot, hogy mindig tudjak tanulni. És mindehhez adj társat, társakat, akik velem együtt jönnek, elkísérnek az úton.

Ő az iránytű ezen az úton, hogy el sose tévedjünk.

Adventi kalendárium: december 7. / Társ

Társ

A valódi társ az, aki jóban, rosszban melletted marad. Aki nem azért van veled, mert jó veled lenni, vagy valamiért, amit együtt csináltok.
A társ, a valódi társ, önmagad miatt akar veled lenni, akármilyen is vagy, ha rossz vagy akkor is.
Minden körülmények között, végletekig elkötelezett melletted.
Mind erre vágyunk, mind ezt keressük.

Talán csak egyetlen ember van, aki mindig képes erre.

Adventi kalendárium: december 6. / Kapcsolat

Kapcsolat

Kapcsolatokra teremtettünk.

Ez az egyetlen, a minőségi kapcsolatok,

amik valóban boldoggá tudják tenni egy ember életét.

Kapcsolat a többi emberrel.

Kapcsolat Istennel.

Olthatatlan vágy él bennünk, hogy egyesüljünk,

hogy meghitt közelségbe kerüljünk egymással.

Mégis milyen nehéz legyőzni a közöttünk lévő űrt.

Néha milyen nehezen találunk el egymáshoz.

De Ő mindig eltalál hozzánk.

Azért jön, hogy valódi kapcsolatba kerüljünk.

Adventi kalendárium: december 5. / Hivatás

Hivatás

Céllal küldtek le minket a Földre. Dolgunk van itt.
Ez az, amit én hivatásnak nevezek.

Íly módon bármiből lehet hivatást csinálni. Egy utcaseprő is lehet elhivatott. Sőt bármilyen szerepedet megélheted hivatásként. Mert nem az számít, mit csinálsz, hanem hogy hogyan. Szívvel lélekkel, vagy életuntan?

Máriának az anyaság lett szent hivatása. Isten úgy látta jónak, hogy az élet az anyai méhben induljon. Jézus is ezen az úton jött értünk.

Adventi kalendárium: december 4. / Kicsinyek

Kicsinyek

Kicsinyek vagyunk mindannyian. Porszemek. Kicsik vagyunk a hitben, a szeretetben, a bátorságban, a harcban, az engedelmességben. Mégis minden hajunk szálát számon tartják. Féltenek, óvnak, szeretnek bennünket.

Gondoskodnak rólunk.
Nincs mit csodálni. Ember és állat talán nem pont a kicsinyeit félti a legjobban? Miért lenne más az Isten?
Hiszen egyszülött fiát is kicsiny gyermek képében küldte le hozzánk a Földre.

Adventi kalendárium: december 3. / Szegénység

Szegénység

Szegénység. Gazdagság. Van, akinek több jutott, van, akinek kevesebb. De mindenki többet akar, és még többet. Pedig a valódi szegénység belül van.

Szegény az az ember, akinek nincsenek álmai. Szegény az, akinek nincs fantáziája.
Végtelenül szegény az, akinek nincs barátja, nincsen családja. Aki nem képes a szeretet áramoltatására, akiben megakad a jó.
Szegény az, aki már nem hisz a csodában.

De Ő a szegényekért is eljön. Őértük jön el csak igazán.

Adventi kalendárium: december 2. / Bölcsesség

Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. (Lk 10,21)

Bölcsesség

Valami végtelen bölcsesség vesz minket körül. Ott van a levél erezetében, a szavak erejében, a gyógyszer hatóanyagában, a fogaskerék kattanásában, egy szemvillanásban.

Persze kutathatjuk, de minél többet merünk ki belőle, annál több marad. Mert ez feneketlen tó. Nem tehetsz rá szert, nem teheted magadévá. De megmerítkezhetsz benne.

Ő nem azért jön el, hogy elhozza nékünk a bölcsességet, hanem, hogy megmutassa, benne élünk.

Adventi kalendárium: december 1. / Várakozás

Az ünnepre készülés nem merülhet ki abban, hogy kitakarítjuk, feldíszítjük a lakást. Ünneplőbe kell öltöztessük a lelkünket is.

Ennek jegyében minden nap küldök pár gondolatot. Felváltva érkeznek így a káoszkommandó praktikusabb feladataival.

Az írások egy adventi napló kapcsán keletkeztek, amit egy barátnőmtől kaptam lelki ajándék gyanánt. Minden napra volt egy kis üres lapocska, ötletesen összefűzve és minden lapon egy-egy szó inspirációként. Én szorgalmasan kitöltöttem minden nap, így létre jött egy nagyon személyes ajándék, ami minden évben újra meg újra örömet okoz.
Most ezt megosztom veletek is, fogadjátok szeretettel és tartsátok szem előtt, hogy egy ötlet, hogy az odafigyelés az ajándékok esetében jóval többet számít, mint a bekerülési érték.

Várakozás

Mindannyian várunk valamire.

Várjuk, hogy hazajöjjön a férjünk.

Várjuk, hogy kialudjanak a fények.

Várjuk, hogy kiderüljön a lényeg.

Várjuk, hogy szólítsanak minket az ablakhoz.

Várjuk, hogy megkapjuk a választ.

Várjuk, hogy végre felébredjünk.

És mégis rég elfelejtettük az igazi várakozás

perzselő izgalmát.

Gyermekkorunk karácsonyait.

Pedig most nem más jön el, mint Ő.

Személyesen. Igazából. Valóban.

Hamarosan...